Zoboralja iskoláinak története eddig nem
volt kellőképpen feldolgozva, kivételt talán csak a nyitragerencséri iskola
jelent. A gímesi iskola alapításáról sajnos nem maradt fenn adat. Régen
a falusi iskolák főleg a plébániával rendelkező községekben működtek,
így Gímesen az iskolanyitás nyilván későbbre datálható. A plébániák melletti
iskolák alapítását a nagyszombati zsinat 1560. évi határozata rendelte
el, de ilyen iskolák korábban is működtek. Kérdés marad azonban hogy a
legkorábbi gímesi templom, mely 16.-17. században a protestáns felekezetek
kezére került (vö. a reformációval foglakozó fejezetünkkel), korábban
nem rendelkezett-e katolikus plébániával ill. iskolával? A választ egyenlőre
nem ismerjük, csak feltételezhetjük, hogy az ilyen központi településen
működhetett iskola. Érdekes a bécsi egyetem anyakönyvének az a feljegyzése,
miszerint 1453-ban egy Mátyás nevű gímesi diák a neves alma materen folytatta
tanulmányait. Hasznos lenne megtudni, hol szerezte alapképzését?
A 18. század közepétől az állam egyre inkább
felügyelete alá vonta az iskolákat, egyre kisebb szerepet hagyva az egyháznak.
1777-ben és 1806-ban kiadták a Ratio educationis I. ill. II. változatát
(Oktatási-Nevelési rendszer), melyek célja a korabeli iskolarendszer reformja
volt. A régmúltban a tanító feladatát az ún. ludimagiszterek, kántortanítók
látták el. Jövedelmüket részben pénzben, részben természetbeni juttatásokban
kapták (búza, fa, széna stb.). A fűtőanyagot a gyerekek hordták az iskolába.
A törvényes iskolakötelezettséget csak 1868-ban bevezették be.
Gímesen a 19. századból iskolai krónika
nem maradt fenn, és az akkori egyházlátogatási jegyzőkönyvek sem elérhetők.
Így sokáig nem ismerjük a kántortanítók neveit, de az esztegomi érsekség
névtárai legalább az iskolás korú gyerekek számát megőrizték:
Év |
Iskolások száma |
Év |
Iskolások száma |
1842 |
63 |
1854 |
57 |
1843 |
63 |
1860 |
112 |
1845 |
52 |
1862 |
62 |
1848 |
54 |
1864 | 77 |
1849 |
48 |
1865 | 107 |
1851 |
46 |
Évente átlagban: |
67 |
Ugyancsak az esztergomi érsekség névtáraiból
tudjuk, hogy 1860 és 1885 között a gímesi iskola egy tanerős volt, mégpedig
Ruzsicska Imre kántortanító személyében. Néha átmenetileg segédtanítót
is alkalmaztak: 1865-ben Jankovich Mihályt, 1869-ben Dévay Pált, 1879-ben
Csiffáry Alajost. Ruzsicska Imre 1885-től már mint lédeci tanító szerepel
(mivel Gímesen állami iskola alakult), ugyanabban az évben Neubeller Ernő
segédtanítóval, 1890-ben pedig Steczik Ferenc segédtanítóval. Bár még
1894-ben is lédeci tanítóként tartják számon, ennek némileg ellentmondanak
az alábbi krónikajegyzetek.
1885-ben Ruzsicska Imre volt a község jegyzője
is és állítólag sokat fáradozott az iskola fejlesztésén is. A lakosság
mégsem lehetett vele megelégedve, amiről a források imigyen tudósítanak:
A lakosság … fellázadva kaszákkal vontattak az előbb említett tanítóra,
aki elbújt a felbőszült nép haragja elől. Nem tudjuk pontosan mi bőszítette
fel a lakosságot, azt azonban tudjuk, hogy kijelentették: a nekünk nem
tetsző tanítót elkergetjük. Ezt követően az iskola két tanerős lett. Mivel
azonban a község nem tudott két tanítót fizetni, az akkori hercegprímáshoz,
Simorhoz fordult segítségért, azzal a kéréssel, hogy a római katolikus
egyház vegye át az iskolát. Az azonban kijelentette, hogy nincs lehetőségük
hozzájárulni az iskola kiadásaihoz. Ezt követően az államnál kerestek
segítséget, aki 1885-ben szárnyai alá vette az iskolát.
|
A gímesi állami iskola gondokságának pecsétje 1907-ből |
Az állami iskola alapításáról nem maradt fenn dokumentum, de annyi bizonyos,
hogy az igazgató a már említett Ruzsicska Imre lett, és tanítónak Suszlik
Jánost nevezték ki. Ez utóbbi nem fogadta el az állást, helyette Kovács
Endre foglalta el a tanítói széket.
Ruzsicska Imre halála után Vanyó Imre lett
az igazgató. A tanítók és az iskolagondnokság között súrlódások voltak,
minek következtében a tanítókat áthelyezték. Helyükre Ertl Vendel és neje
Ertlné Borsos Etelka érkeztek 1888-ban. Az iskola és a tanítói-igazgatói
lakás a községben volt egy düledező, roskadozó, egészségtelen épületben.
Ők sem sokáig ténykedtek a községben, mivel a lakossággal folytatott viszálykodásuk
következtében áthelyezésüket kérték. Őket Bereczky Boldizsár igazgató-tanító
követte nejével, Bereczkyné Horváth Eleonóra tanítónővel. Közben egy harmadik
tanítói állást is kialakítottak, melyet a kántori teendőket is elláttó
Brauner József töltött be. Később őt is áthelyezték, tisztségét Károlyi
vette át.
1891-ben lejárt az előző iskolai gondnokság
megbízatása, így a nyitrai tanügyi felügyelő új tanács kinevezését kérte
a főispántól. 1892-ben egy érdekes esetre került sor, melyet 1893 január
17-én kezdtek kivizsgálni. Az ügy eléggé elhúzódott, és csak 1894 május
8-án írt róla zárójegyzőkönyvet a Nyitra Vármegye Közigazgatási Bizottsága
fegyelmi választmánya. A vádlottak Ertl Vendel gímesi állami iskolai tanító,
Hevessy István gímesi körjegyző és Andrásko László bíró voltak. A tanítót
25 Ft pénzbírsággal büntették fegyelmi vétség elkövetéséért, a jegyzőt
„kötelsségeinek hanyag teljesítéséért“ megdorgálták és a bírót csak enyhén
marasztalták el. Idézünk a jegyzőkönyvből: Ertl Vendel tanitó ellenében
a fegyelmi vizsgálat során kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása, és
saját beismerése alapján beigazoltatott, hogy 1892. évi június hó 15-én
délután Puchovszky Mária 9. éves, Fazekas Ilon 12. éves, Molnár Mária
12. éves iskolába járó leánygyermekeket azért, mivel állítólag a megelőző
napon tartott vizsgán kézi munkájukat el nem hozták, egy nádpálczával
annyira összeverte, hogy azokon a bemellékelt orvosi látlelet szerint
3-7 napig tartó egészség háborítást okozott. A jegyzőkönyvből továbbá
kiderül, hogy kertjét tanulókkal műveltette, az iskolai szolgára szánt
pénzt felvette, de a teendőket tanulókkal végeztette el (gyakran fűtetlen
helységben) és nem számolt el a faiskolából befolyt összegekkel sem. Az
iskola bevételei csökkentek és a kiadások növekedtek, ami miatt hanyagságból
vétkesnek találták a jegyzőt és a bírót is.
1897-ben Brauner József iskolai tanító méhészeti
eszközöket kért, és mint a nyitrai főszolgabíró főispánnak címzett leveléből
kiderül, a gímesi iskola a felszerelést meg is kapta. 1907 február 18-án
Vincze Károly nagyhindi esperes plébános zengzetes levélben köszönte meg
a Nyitra megye fősipánjának, hogy újból őt választották a gímesi iskolai
gondnokság elnökévé: Bátorkodom ezen, a ghymesi állami iskola gondnokságnál
viselendő elnöki tisztségre való kinevezést és felhatalmazást mély köszönetem
kifejezni azon igérettel, hogy igyekezni fogok a hazafiui kötelmemnek
megfelelni. Külön megemlíti támogatóját, Szabó Ödönt, aki szintén a gondnokság
tagja volt. 1912 október 16-án a nyitrai tanfelügyelő kérte a főispánt,
hogy Szabó Ödön gímesi körjegyző legyen az általános iskola gondnokságának
elnöke, mivel előde, Vincze Károly esperes pozsonyi kanonok lett, s itt
az elnöki hely megüresedett. Egy héttel később ugyanő már azt kéri, hogy
maradjon Vincze Károly nagyhindi esperes plébános az elnök, és az iskolagondnokság
további tagjai legyenek Szabó Ödön körjegyző és Svecz Pál földműves, gímesi
lakosok.
1912-ig az ún. Turányi-házban működött az
iskola. Ebben az évben új iskola épült három tanteremmel és igazgatói
lakással. Károlyi áthelyezése után Fülöpp Ede lett a tanító.
1915 január 23-án a nyitrai tanfelügyelő
levélben kérte a főispánt, hogy a gímesi állami iskola gondnoksága az
alábbi összetételben működjön: ifj. Bacher Antal, gazdatiszt, elnök; Szabó
Ödön körjegyző, tag; Sipos Benedek, birtokos, tag. Mint egy február 10-iki
levélből kiderül, ifj. Bacher Antal nem fogadta el a megbízatást, ezért
a a július 24.-i új javalslat értelmében azt kérték, hogy Szabó Ödön körjegyző
legyen az elnök, és helyette Hók István legyen az új tag.
Fülöpp Ede tanító 1920 december 1-én nyugdíjba
vonult. Továbbra is ő kántorkodott, de a tanítói helyet már Bérczi Ödön
töltötte be. 1921 szeptember 1-én Bereczkynét is nyugdíjaztatták, helyére
Bércziné Bocz Etelkát nevezték ki. Miután 1924 február 1-én Bereczky Boldizsár
igazgató tanító is nyugdíjba vonult, Bérczi Ödön lett az új igazgató.
Így tehát ekkor az iskola két tanerővel működött. Rövid időre kiegészítette
őket Ivánfy Anna, aki azonban 1925 augusztus 31-én véglegesen elhagyta
a községet.
1925 szeptember 1-én a magyar osztállyal
párhuzamosan megnyílt egy 25-26 tanulót felölelő szlovák osztály is, melynek
tanára Sedély Dezső állami tanító lett (a magyar osztályokban ekkor 109
volt a tanulók száma). Június 18-án az iskolában ellenőrzést tartott Miškóci
Mátyás
|
Osztájkép 1931-ből, középen Tafferner Gyula iskolaigazgató |
kerületi tanfelügyelő, aki a tanulók előmenetelével és a tanítók működésével
kapcsolatban megelégedéséről tett tanúbizonyságot. A következő tanév elején
Sedély Dezső Nagysurányba távozott, helyét az addig Néveren tanító Koreňová
Margita, a gímesi vezetőjegyző felesége vette át. Az új beiratkozás eredménye:
30 szlovák és 120 magyar tanuló. Február 1. és 28. között járvány miatt
szünetelt a tanítás, mivel 80 gyerek betegedett meg kanyaróban, sőt egy
elhalálozás is történt.
Az 1929/30-as tanévtől az iskola krónikáját
szlovákul kezdték vezetni. December 4-én három napos betegség után elhúnyt
Bérczi Ede tanító, aki alig volt 48 éves. A korabeli feljegyzésel szrint
az iskola dolgos és becsületes vezetőt veszített. Az igazgatói tisztséget
Koreňová Margita vette át. 1930 május 14-én az oktatásügyi miniszter különválasztotta
a szlovák és magyar iskolát.
1930/31-ben Bérczi Etelka, Druga Anna és
az új, Szímőről érkező Tafferner Gyula tanítottak. A hittant a lédeci
káplán, Halász Gyula oktatta. Az állami, egyházi és iskolai ünnepeket
(az állam alapításásnak ünnepe, az államelnök születésnapja, Karácsony,
Húsvét, Anyák napja, a Fák és Madarak Napja stb.) a két iskola továbbra
is rendszeresen együtt tartotta. Az egyosztályos szlovák iskolát 1931
január 1-től a Szlovák Liga közbenjárására kétosztályossá szélesítették.
Az 1931/32-es tanév kezdetén Bérczi Etelka elhagyta az iskolát, Galgócra
költözött, helyébe Hupka József lépett.
A nagyszombati sematizmus szerint 1933-ban
Gímesen volt egy kétosztályos szlovák és egy háromosztályos magyar iskola.
Ugyanebben az évben a csehszlovákiai tanítók almanachja szerint a tanító
kart Tafferner Gyula igazgató, Druga Anna, Dusek Anna és Hupka József
alkották. A könyv megjegyzi, hogy az igazgató újságírással is foglalkozott
és folyóiratok munkatársa volt. Az iskolában működött a Vörös Kereszt
ifjúsági csoportja, továbbá tejkiosztó, levesosztó, valamint felruházási
és egyéb segélyakciók is voltak.
Az 1933/34-es gímesi Anyák Napjáról a sajtó
is beszámolt, kiemelve a „Ciberekántus“ énekkar sikeres szereplését:
Anyák napja Ghymesen. A ghymesi állami népiskola tanitói kara Tefferner
Gyula igazgató vezetése alatt jól sikerült ünneséget rendezett május 10-én,
melynek keretei között hódoltak az ‚anya“ szó fogalmának. A műsor igen
szép és változatos volt. Feltünést keltettek a diákok által előadott szavalatok,
énekek, különösen Dusek A. tanítónő éneke és beszéde tetszett a közönségnek,
mely hosszú tapssal jutalmazta az előadók fáradozását. A programm feltűnést
keltő száma a gyermek-énekkar volt, melyet Csanáky Rudolf 7-ik osztályú
tanuló (egy gazdasági alkalmazott gyermeke) vezetett és mely négy, három
és két hangon magyar és szlovák dalokat adott elő. A kis karmester a szünetek
közöt konferált, szórakoztatta a közönséget. A szöveget hozzá Tafferner
Gyula igazgató írta. Az énekkar betanításánál az igazgatónak Hupka József
segédkezett. A tehetséges Csanáky Rudolfot – a Szmke nyitrai csoportja
figyelmébe fogják ajánlani, mikor is a nyitrai közönség megismerkedhetik
ezzel a szép reményekre jogosító kisfiúval.
A lapok beszámoltak a június 17-én tartott
sikeres Fák Napjáról is, ahol újra kiemelték Csanaky Rudolf kiemelkedő
szereplését. Nem egész két héttel később, június 29-én iskolai kiállítás
volt, melyről két újság is beszámolt, a Nyitramegyei Szemle és a Slovenské
Listy. Tetszetős fiú- és női kézimunkák, rajzok és írásbeli dolgozatok
kerültek kiállításra. Idézzük az egyik korabeli újságot: A kiállítást,
mint újdonságot, mert először volt Ghymesen és mert a kiállitott szebbnél-szebb
rajzok és kézimunkák festői látványt nyujtottak, meglátogatta mindenki.
A kiállitásnak nagy nevelő hatása volt, mert hiszen a nagyközönség csak
most alkothatott magának igazi képet egy modern iskola munkájáról.
A szlovák iskola működéséről a krónika írója
így tudósít: Hogy ebben az iskolában a munka nem volt a legkönnyebb, és
most sem az, érthető ebben a kisebbségi környezetben, ahol a Szlovák Liga
helyi csoportjának megszüntetése után ez a szlovákság egyetlen hordozója.
Mégis minden nehézség ellenére, melyekkel itt találkozik, a szlovák iskola
évről évre növekszik úgy a tanulók számát illetőleg, mint a lakosok közötti
népszerűségében.
Az 1934/35-ös tanév kezdetére két tanerő
nem jött vissza: Druga Anna a csallóközi Nyékre került, Hupka Józsefet
a közeli Bédre helyezték át. Ezt követően Tafferner Gyula és Bezákné szül.
Dusek Anna mellé a Losoncról áthelyezett Klein Erzsébetet alkalmaztát.
Januárban férjhez ment, majd az iskolaév végén férje tanítási helyére
költözött Közép-Szlovákiába. Helyét az új iskolaév kezdetén a Rimaszombatról
érkező Margita Gazdíková foglalta el. 1935 szeptember végén Fejér Irén
kezdett tanítani részben Gímesen, részben Kolonban. Egy évvel később Bezák
Annát Kolonba helyezték át, onnan pedig Varga Máriát vezényelték Gímesre.
A szlovák iskolában az 1936/37-es tanév elején M. Koreňová megbetegedett,
helyét Kovalčík Pavel foglalta el. Később Tafferner Gyula volt kinevezve
mindkét iskola élére, de a szülők tiltakozására a felülről hozott döntést
semmisnek nyilvánították, és még nyáron Snopko Štefan vehette át a szlovák
iskola vezetését.
A következő iskolaév elején elhúnyt Masaryk
T. G. államelnök, akiről az iskolában is megemlékeztek. 1937 szeptemberében
M. Gazdíková helyét Farkas Etelka foglalhatta el, akit két hónappal később
Balassa Mihály követett (egy évvel később azonban ő távozott az iskolából).
A szlovák iskolába is érkezett két új tanerő: Přybislava Cvrčková és Jana
Kmentová. Ez utóbbi novemberben felváltotta igazgatói hivatalában Helena
Špigelyovát, május 6-tól azonban újra Tafferner Gyula lett mindkét iskola
igazgatója. Az iskola krónikája utalást tesz a két iskola tanárai (igazgatói)
közötti folyamatos nézeteltérésekre. Az iskola helyzetét nehezítette az
is, hogy kevés támogatást kapott, és csak elvétve találunk olyan adatot,
hogy pl. Mikulás ünnepén Forgách Károly erdőgazdasága gesztenyét ajándékozott
a gyerekeknek.
1938. szeptemberében H. Špigelyová helyére
Bernáth Sarolta érkezett. Eddig Száraz József káplán tanította a hittant,
de őt is máshová helyezték, sőt, az iskolát elhagyta a rövid időt itt
töltő Illy Margit is, aki Somorjára távozott. A haború előhírnöke lehetett,
hogy november 11. és 16. között az iskolában a 31. sz. határőrző katonai
zászlóalj katonáit szállásolták el. Ez idő alatt természetsen szünetelt
az oktatás. A szlovák részlegen továbbra is nagy volt fluktuáció, Jozef
Paulík Malomszegre távozott, Milan Longauer rövid időre bevonult katonai
gyakorlatra, Mária Poláková pedig betegállományban volt. 1939 január 15-én
a szlovák részleg bizottsága elhatározta, hogy kérni fogják, hogy a szlovák
iskola szlovák igazgatót kaphasson.
1939 március 14-én megalakul az önálló Szlovákia.
Varga Mária panaszt emel a felsőbb szerveknél az igazgató ténykedése ellen.
Az iskolában már ekkor nagy figyelmet szenteltek a környezet- és természetvédelemre.
Figyelemre méltó a gyerekek fogadalma, melynek szövege is fennmaradt:
|
Osztájkép 1950-ből, középen Michal Kosorin, a szlovák tanítási nyelvű iskola igazgató - tanára |
Igérem, hogy akarattal egy fában sem teszek kárt. Igérem, hogy madárfészkeket
nem fogok rongálni és a hasznos madarakat nem fogom pusztítani. Igérem,
hogy másokat is rá fogok venni, szeressék és védelmezzék a madarakat és
a fákat. Igérem, hogy védeni fogom erdeinket, mert ezek hazánk jólétének
alapjai. Április 20-án a kor szellemének megfelelően Adolf Hitler 50.
születésnapját ünnepelték. Varga Máriát Gáffor Margit helyettesítette.
Ugyancsak rövid időt tölt az iskolában Kubičková Elena, akinek a szlovák
állampolgárság hiánya miatt a Cseh-Morva Protektorátusba kellett volna
távoznia, végezetül azonban a bédi magyar tannyelvű iskolába helyezik
át. Októberben felvettek egy negyedik tanerőt is, Handžárik István személyében.
Az 1939/40. tanév elején Milan Longauer és Mária Volková, a szlovák iskola
tanítói nem álltak munkába. Miután helyreállt a rend, M. Volková lett
megbízva a szlovák iskola vezetésével. M. Volková hamarosan anyasági szabadságra
távozott, majd Uhorská Ves-re helyezték át; az új tanerők a zsolnai születésű
Jozef Karas és Anna Kristová lettek. Az 1940/41-es iskolaév elején Bédről
visszatért Gímesre Hupka József és vele együtt Hupka Margit is, helyükre
Gáffor Margit távozott. 1940 november 26-án a korábbi állami szlovák iskolát
a nagyszombati egyházi vezetés engedélyével római katolikus népi iskolává
alakították.
1941 szeptember 8-án a községbe érkezett
Dr. Frick miniszter, akit az iskola gyerekei is fogadtak. Ezekben az években,
főleg a szlovák iskolában, nagy ünneplésekre került sor, melyeken részt
vettek a Hlinka Ifjúsága, Hlinka Népi Szociális Pártja és a Hlinka Gárda
képviselői. 1942 március 12-én Tafferner Gyula a felsőbb vezetés döntésére
átadta a szlovák iskola vezetését Jozef Karasnak, a Hlinka Ifjúsága szervezet
helyi vezérének. 1942 áprilisától az iskola igazgatója egészségügyi problámékkal
küzdött, helyettese szeptember 6-án lépett munkába, Fülöpp Magdaléna személyében.
Tafferner Gyula az iskolából véglegesen 1943 augusztus 31-én távozott,
helyét Masson Margit vette át. Időközben a szlovák iskolában rövidebb
időt töltött Martin Macko és Jozef Hudec. 1943-ban Jozef Karasz súlyos
betegsége idején a néveri Terézia Marková helyettesítette.
1944-ben a szlovák iskolából Jozef Karast
saját kérésére Hizérre helyezték, és távozott Jozef Hudec is. Helyükre
František Pajenský kinevezett igazgató került és Elena Vašková segédtanerő.
A következő tanévet már a háború fémjelezte. A korabeli források szerint
az 1944/45-ös tanév nagyon bizonytalan és viharos időkben kezdődött. Október
30-án Szlovákiában kitört a nemzeti felkelés, melynek célja az előző rezsim
megdöntése volt. Sok tanító bekapcsolódott a németek elleni harcba. Az
iskola igazgatója, J. Pajenský a Gestapo elől a partizánokhoz csatlakozott,
és az egész tanévben távol maradt. Helyette az igazgatást J. Eliáš állandó
tanító vette át. 1944 október elején a tanítást meg kellett szakítani,
mivel az iskolai tantermekbe beköltözött a német katonaság. Az iskola
berendezése sértetlen maradt, kivéve egy íróasztalt, amely eltűnt. Ladislav
Vavro iskolaigazgatót a németek Kelet-Szlovákiából evakuálták. Az anyasági
szabadságon lévő E. Vaškovát Elena Vavrová helyettesítette. Az oktatás
csak a front átvonulása után indulhatott be újra, mégpedig 1945 április
23-án. Idézzük az iskolakrónikát: A front átvonulása után a tanulók új
étvággyal vetik be magukat a tanulásba a hosszú szünet után, hogy az elmaradt
tananyagot mielőbb bepótolják. A frontok eseményei tudatukban mély nyomokat
hagynak. Rövid idő alatt újra beleélik magukat a normális és békés életbe.
A tanulók arcán nagy vágyat látni a nyugalom és béke iránt.
1945 szeptemberében továbbra is J. Eliáš
a megbízott igazgató. A tél eljöttével nagy volt a cipőhiány, ezért gyenge
volt az iskolalátogatás is. Februárban a kanyarójárvány miatt újra be
kellett zárni az iskolát.
Az 1946/47-es tanév elején országosan megszüntették
a magyar tannyelvű oktatást, így bezárták a gímesi magyar iskolát is.
A szülők, akik közül sokan alávetették magukat az úgynevezett „reszlovakizációnak”,
gyerekeiket a szlovák tannyelvű iskolába iratták. Maradt a régi tanítói
kar, egyedül E. Vašková helyére érkezett Anna Galvánková. Hupka József,
a magyar tannyelvű iskola igazgatója kivételt kapott, és 1947 szeptember
8-ától ő is tovább taníthatott – immáron a szlovák iskolában (korábbi
elbocsájtásának oka magyar nemzetisége volt, ami miatt 1945 június 30-án
el kellett hagynia az iskolát). A magyar tanulók is jól megtanulták a
szlovák nyelvet. Miután Hupka József és felesége, Margit reszlovakizáltak,
a nyári szünidő alaltt teljesen szlovák környezetbe, az Újbánya melletti
Bukovinába helyezték őket. Helyükre szeptember 1-én Michal Kosorin és
neje, Anna Kosorinová érkeztek, a Besztercebánya melletti Králiky-ből.
Az iskola helyettesítésektől volt terhes, hosszabb rövidebb ideig itt
tanított pl. Alojzia Kotorová, Ľudmila Jelínková, Mária Bevilaqua és Mária
Skýpalová. A nyári szünetben festették a tantermeket.
Pozitívumként könyvelhető el, hogy 1946-ban
15 gyerekkel megalakult az óvoda. Óvónője, és egyben igazgatója, Andrasko
Mária lett. Az intézmény a kastély egy kis helységében működött.
Az 1947 június 18-iki döntés értelmében
szeptember 1-én a a nemzeti iskola felsőbb évfolyamaiból (6.-8.) polgári
iskola nyílt a Forgáchok „gazdátlanná” vált kastélyában. Körzetébe a következő
falvak tartoztak: Gímes, Kolon, Zsére, Lédec, Néver, Gímeskosztolány és
Pusztahatár. Az iskola beindítását akadályozta, hogy hiába ígérte meg
erre a célra a község a kastély épületét, a benne lakó 3 személy nem akarta
átadni. Végül augusztusban sikerült őket kitoloncolni, de a bútort az
új igazgató, Štefan Fogelton úgy szedte össze lovaskocsijával a környéket
járva. A tanítás végül szeptember 30-án vehette kezdetét. Azonban továbbra
is hiányosak maradtak a mosdók is, melyeket a község a megegyezett időpontig,
1948 végéig nem tudott kivitelezni. Az iskola igazgatója saját költségére
48 gyümölcsfát és 50 ribizlibokrot ültetett az iskolakertbe, valamint
egy élősövényt is kitelepített. Ugyancsak ebben a tanévben kapott alkalmazást
az igazgató neje, Vlasta Fogeltonová, majd hosszabb-rövidebb ideig M.
Bagolová, Ilko Ivarič, Jozef Končál, Šuňavská és később Michal Cinkovský.
Az új tanévben a népi iskolákat nemzeti
iskolákká alakították. Handžárik István, a volt magyar iskola tanítója
ugyancsak a szlovák iskolába került. Az iskola diavetőt kapott, ami abban
az időben komoly felszerelésnek számított, ám az iskola csak kevés használható
filmmel rendelkezett. Anna Kosorinová anyasági szabadságra ment, helyére
és más helyettesítésekre
|
Az alapiskola színjátszócsoportjának fellépése |
Herman František, Mária Škumátová, Anna Borčinová és Ladislav Salenka
érkeztek (utóbbit lopásokért a bíróság feltételesen börtönbüntetésre ítélte).
A tanulókat márciusban tuberkulózis ellen oltották a Dán Vöröskereszttől
kapott szérummal. A Vágmenti Gépgyár bútorokkal látta el az iskolát, mert
a régiek már nagyon rossz állapotban voltak. Nem sokkal később az iskola
Pozsonyból iskolarádiót kapott ajándékba. 1950 májusában a gyerekek krumplibogarat
kerestek a határban, de nem találtak, tehát inváziója szerencsére még
nem érte el a falut.
Az 1950/51-es tanévben újra megnyílhatott
a magyar tannyelvű iskola két típusa: nemzeti és polgári (ez utóbbi mint
középiskola, mely az alapiskola felső tagozatának felelt meg). A szlovák
tagozatra 109 tanulót, a magyarra 59-et írattak. A középiskola szlovák
osztályait 169 és magyar osztályait 87 tanuló látogatta. A „feleslegessé”
vált szlovák alapiskolai tanárokat – Mária Skýpalovát és Handžárik Istvánt
áthelyezték máshová, nem sokkal később Cecília Kráľová is elhagyta az
iskolát (utóbbi a gímesi szlovák középiskolába távozott). Helyettesítésre
felvették a pusztahatári František Holec-ot, aki később itt defintív helyet
kapott. 1950 júniusában a polgári iskola végre öblítősre cserélhette a
régi, faból készült latrinákat. Ugyanitt az iskola udvarán az igazgató
közbenjárásának köszönhetően sportpálya létesült. Az iskolaév végén Štefan
Fogelton igazgató elhagyta az iskolát, Jablonica nad Myjavou-ba távozott,
majd helyébe Ján Hubač lépett. 1951-ben a szlovák alapiskola megkapta
első írógépét és szeptemberben tatarozták az iskola épületét. 1952 április
30-án megalakult a helyi úttörőszervezet. Hamarosan František Holec is
távozott az iskolából, helyét Mária Baranová vette át, aki nem sokkal
később a magyar tannyelvű középiskolában kapott végleges állást.
1953. április 24-én egyesítették a helyi
nemzeti és középiskolát, amivel létrejött a nyolcéves szlovák és nyolcéves
magyar középiskola.
1955/56-ban a fiatal Micsurinok járási kiállításán
a szlovák középiskola diákjai első helyezészt értek el, amiért oklevelet,
mikroszkópot és könyveket kaptak. Márciusban bizottság érkezett az iskolába
megtekineni az iskolépület rossz állagát, ami elősegítette az új iskolaépület
felállításának beindítását. Ez 1958-ban meg is történt, és a munkából
bőven kivették részüket a helyi tömegszerveztek tagjai is. Az építkezésvezető
a helyi Ján Segéň volt. Az iskolát 17 osztályosra tervezték és az erdőgazdaság
épülete mögött kezdték építeni, a Lédecre vezető út mellett. Az 1958/59-es
tanévnyitót a szlovák és a magyar iskola együtt tartotta, ahol mindkét
igazgató, Ján Hubač és Balog Tibor ünnepi beszédet tartott.
Az iskola épületét az ígéretek ellenére
1959 szeptember 1-re nem tudták befejezni, mert hol az anyag hiányzott,
hol pedig a munkások, akik a zsérei mészégető építésén is dolgoztak. A
lakosok a kezdeti lelkesedést meghazutolva egyre ritkábban jártak a közös
brigádmunkákra. Közben a kastélyban az aranyosmaróti szövetkezet gabonát
tárolt, pedig a lakosok itt az iskola kiköltözése után művelődési házat
szerettek volna berendezni. Mindenesetre a szlovák és magyar iskola szeptember
1-én hivatalosan egyesült, igazgatója a volt szlovák iskola korábbi vezetője,
Ján Hubač lett. Az elmúlt tíz évben számos tanerő-változás volt az iskolában,
így az egyesüléskor a tanítói kar a következő összetételben állt fel:
- szlovák alsó tagozat (1.-5. évfolyam) – Agneša Duchoňová, Alžbeta Čuthyová,
František Chválová, Anna Kosorinová
- szlovák felső tagozat (6.-9. évfolyam) – Miloš Čecha, Margita Hubačová,
Margita Kapesná, Elena Mičiaková, Michal Kosorin, Ružena Piterková, Terézia
Uhnáková, Alžbeta Sokolová, Oľga Vaneková, Eva Goherová
- magyar alsó tagozat (1.-5. évfolyam) – Vadas E., Kulcsár Veronika, Varga
Mihály, Chlebec Mihály
- magyar felső tagozat (6.-9. évfolyam) – Balog Tibor, Buday János, Csanda
Erzsébet, Juhász Teréz, Lipcsey Irma, Dr. Triska Ferenc, Čuthy Sándor,
Latika István, Fazekas Erzsébet, Fazekas Imre
A régi iskolaépületben a tervezett 20 helyett
22 osztály működött, ezért az új iskola átadásáig délutáni műszakokban
is tanítottak, havonta cserélve a sorrendet. Télen a hideg és sötétség
miatt az oktatás idejét lerövidítették.
1960 január 20-án azonban végre megnyílt
az új iskolaépület! Számos fontos vendég jelent meg az iskolaépület-megnyitón.
Kitüntetésben részesült az iskola igazgatója, Ján Hubač, Štefan Segő építésvezető,
Jozef Hanzel a hnb elnöke és J. Greppel, a ZRPŠ elnöke. A kastélyt elhagyhatta
az iskola, és az óvoda is kiköltözött innen, az utóbbi a volt nemzeti
iskola fővégi épületébe. Tekintettel a szülők nagy érdeklődésére, 1960
szeptember 1-én magyar nyelvű óvoda is nyílt, 15 gyerekkel. A helyi nyolcéves
középiskolákat kilencéves alapiskolára transzformálták. Az addigi igazgatót
és nejét saját kérésükre Nyitrára helyezték át, majd másfél hónap igazgató-hiány
után Michal Kosorint nevezték ki ebbe a tisztségbe. Az 1961/62-es tanévben
674 tanuló volt 23 osztályban, ebből 12 szlovák és 11 volt magyar osztály
(326 tanuló a szlovák, 351 a magyar tagozaton). Az iskola mellé gyümölcs-
és díszfákat ültettek, valamint kijavították a bekötőutat. Zséréről iskolabusz
kezdte szállítani az iskolás gyerekeket a gímesi központi iskola felső
tagozatára. A járási lap kétszer is tudósított az iskoláról, egyszer az
iskola körüli brigádmunkákról, másodszor a mezőgazdasági munka számára
megnyert tanulókról.
1963-ban tatarozták az óvoda épületét (vakolás,
födémcsere, új kerítés, vaskapu). Új tanerőnek a községbe érkezett Jókai
Mária, aki később a zoboralji néprajzkutatás kiemelkedő személyisége és
számos folklórcsoport vezetője lett. A községben az iskola néprajzi kiállítást
rendezett, amelyen Gímesről és környékéről (Lédec, Kolon, Zsére, Néver,
Gímeskosztolány) 88 tárgy került kiállításra. A szép kiállításról, melyet
Lipcsey Gyuláné szervezett, beszámolt a járasi lap és az Új Szó is. Hasonlóképpen
szerveztek egy sikeres fotókiállítást is. November 1-én az iskola mellett
80 férőhelyes étkezde nyílt.
Az 1965/66-es tanév elején került felvételre
a tanítói kar új tagja, Teleki Ilona, aki később az önálló Nyitrai Pedagógiai
Kar, majd utódintézménye, a Konstantin Egyetem oktatója lett. A gímesi
iskolába járt 3 gútai gyerek is, akiket szüleikkel együtt Gímesre telepítettek
a dunai árvízkárok következtében. 1967 október 28-án tragikus körülmények
között vonatbeleset következtében elhúnyt az iskola Szovjetúnióból származó
tanítónője, Tatjana Pješčáková. 1967 november 1-én az iskola mellett napközi
otthon nyílt, amelyik legalább részben levette a munkába járó szülők válláról
a teher egy részét. Az 1968/69-es tanévben a járási iskolai jégkorongbajnokságon
a gímesi csoport 3. helyezést ért el, amiről a sajtó is beszámolt.
1969-ben 44 pedagógus már 32 osztályban
tanított, ebből 19 a szlovák és 13 a magyar tagozaton. Ebben az évben
festették az osztályokat, parkettel burkolták a talajt és aszfaltozták
az iskola bekötőútját. Vandálok a magyar részleg ablakait többször betörték.
1969 szeptember 20-én a Pravda napilap is
beszámolt arról az áldatlan állapotról, hogy Gímesen csak egy tanítói
lakás van, az is „évszázados”. Az új iskolának nincs tornaterme, hiányoznak
a megfelelő
|
A szlovák szórakoztató tánccsoport |
helységek az étkezdére és napközire, a tanítók csaknem valamennyien bejárók,
naponta utaznak. M. Kosorin igazgató feltételezése szerint a Nemzet a
Gyerekekért mozgalom keretén belül tanítói lakások épülnek itt fel. Nyilatkozata
szerint erre egy év alatt sor kerülhet, mégpedig a szülők segítségével.
Az iskola krónikaírója megjegyzi, hogy a szülőkre nem igazán lehetett
számítani, mivel az iskola és a tanítók kapcsolata Gímesen nem volt mindig
problémamentes.
1969 október 7-én az alapiskola magyar tagozata
kérvénnyel fordult az ország iskolaügyi minisztériumához, hogy az hozzájáruljon
a tagozat önállósulásához. Idézet a levélből: Kérésünket indokoltnak tartjuk,
mivel a magyar tagozat minden alapfeltétetellel rendelkezik az önállósuláshoz,
13 osztállyal bír egy önálló épületben, 18 pedagógussal rendelkezik, egy
igazgatóhelyettessel és egy felnőttkorú úttörővezetővel. Hozzáfűzték,
hogy szerintük az önálló iskolában jobban teljesülne a nevelési küldetés.
Október 23-án meg is született a válasz, amelyet a járási nemzeti bizottság
oktatásügi osztálya hozott 351/šk/1969 sz. alatt. Ebben értesítették az
iskolát, hogy azt 1970 február 1-étől ketté kell választani, a tantermeket
és segédeszközöket szét kell oszatni a járási megbízottak jelenlétében
és a személyes kérdéséket a járási hivatal nevezett osztálya saját kompetenciájában
oldja meg.
A járási lap folyó év december 16-án beszámolt
arról, hogy a helyi sportegyesület az iskola sportpályáját használja,
s talán az egyetlen a járásban, amelyik még nem rendelkezik önálló pályával.
Elhatározták, hogy amint telket kapnak, az új sportpályát elkészítik.
1969 őszén beindult az új tanítói lakás építése. 1970 őszén nyárfákat
ültettek az iskola köré. 1972-ben nyugdíjba vonult az óvoda első igazgatónője,
Andrasko Mária. Ebben az évben egyébként egy osztályban már 40 óvodás
volt. 1973 október 16-án a járási lap beszámolója szerint az iskola tanulói
a hadsereg képvisleőivel találkoztak.
Az iskolában minden évben számos versenybe
bekapcsolódtak, de terjdelemi okokból nem tudjuk valamennyit felsorolni.
Adalékként kiemeljük, hogy pl. 1973-ban Pozsonyban az országos biológiai
olimpiászon az iskola tanulói 2., 3., 4. és 7. helyezést értek el kétféle
kategóriában. 1974 januárjában Simek Viktor vezetésével az énekkar elnyerte
a járási verseny első helyét, de a járási madárismereti versenyen is jól
szerepeltek az iskola tanulói. Ugyancsak 1974-ben javították az öltözőket,
a tetőzetet, burkolták a padlót és festették a kerítést. A nyári szünidőben
az iskolaépület mint turistaszálló üzemelt. 1974 végén az iskolában kevés
volt a víz, majd hosszú kilincselés után október 3-án megkezdték a kútfúrást,
melyet december 9-én be is fejeztek. A víz minősége megfelelt az előírásoknak,
így az iskola az ivóvizet az új, 103,5 m mély kútból kapta. A járási lap
1975 március 15-én kelt számából megtudhatjuk, hogy az iskola tanulói
nagy erőbedobással készültek a szpartakiád országos sportversenyére, amelyen
Czakó tanító úr vezetésével részt is vettek Prágában. Nyáron újra turistaüdülővé
alakult az iskola. A tanítók napja alkalmából M. Kosorin igazgató az „érdemes
tanító” címet kapta. Az 1975/76-os tanév eleján Balog Tibor lett az iskola
igazgatója, míg M. Kosorin, aki nyugdíjaztatását kérte, még egy ideig
az igazgatóhelyettesi tisztséget töltötte be. Alžbeta Šúňová tanítónő
szeptember 2-án autóbaleset áldozata lett. December 12-én végre bevezették
a vizet az iskola mindkét épületébe.
1976 január 18-án népviseletkiállítást szerveztek
a folklórcsoport és az énekcsoportok fellépésével egybekötve. Az iskolaépületet
újra javították, a 2. épület mögött parkot alapítottak. Október 31-én
az igazgatóhelyettest, Czakó urat, saját kérésére Pogrányba helyezték.
1977 február 27-én a gímesi iskolában ünnepélyes énekkari találkozóra
került sor, mégpedig a gímesi gyermekkar megalalkulásának 5. évfordulója
alkalmából. Nyugdíjba vonult Michal Kosorin, aki 1947-től dolgozott az
alapiskolában. A községből Pozsonyba költözött. Utána, 1975-től Balog
Tibor lett a kilencéves iskola igazgatója, aki 1951-től volt az iskola
tanítója és 1963-től az igazgató helyettese. Ekkor a gímesi iskolai körzet
6 község 10 iskoláját fogta össze, ahol két nyelven folyt a tanítás, amelyet
50 pedagógus biztosított. 1978 február 17-én a gímesi gyermektánccsoport
fellépett az aranyosmaróti járási versenyen, majd április 29-én megnyerték
a kerületi versenyt. Mindkét eseményről beszámolt a sajtó. A magyar népdaléneklés
járási versenyén Felsőkirályiban 4 kategóriában 3 első és 1 harmadik helyet
szereztek a diákok. December 9-én Nyitrán a járási nem-floklór tánccsoportok
versenyén a V. Ackermannová vezette csoport 3. helyezést ért el, míg Aranysomaróton
a magyar gyerekfolklór tánccsoport lett első. A csoportok az elkövetlkező
években is nagyon jól szerepeltek, 1980-ban pl. mindkét tánccsoport bekerült
az országos döntőbe, amihez csatlakozott a Simek Viktor vezette énekkar
is. Komoly eredmények születtek a szavalóversenyeken is. Az iskolában
áprilisban sárgaság ütötte fel a fejét, június közepéig karantén volt
az iskolában. Az iskola üvegházat épített.
1979-ben az óvodában 2 osztály működött,
egy szlovák (38 gyerek) és egy magyar (28 gyerek). Az alapiskolában 14
szlovák és 12 magyar osztály nyílt, a tanítást 40 pedagógus biztosította.
Az iskola épóletén új kémény épült, mivel a régi nem volt megfelelő, majd
következő év márciusában kicserélték a fútőkazánokat is. Kitisztították
a kutat is és tartozék-berendezéseit.
1980-ban az alapiskolában 24 osztály volt,
ebből 8 magyar, összesen 627 diákkal. Szeptember 26-a fekete betűkkel
íródott be az iskola krónikájába: két lédeci tanuló egy égő szalmakazalban
lelte halálát. A tragikus esetről intő példaként számolt be a járási sajtó
is. A magyar folklórtánccsoport fellépését megörökítette a pozsonyi TV.
Az iskola sikeres munkájáról az Učiteľské noviny (Tanítók Lapja) 1981
február 12-i száma tudósított. 1981 június 13-15-én a zselízi országos
folklórfesztiválon a gímesi gyerektánccsoport a Nagydíj első fokozatát
|
A tantestület |
nyerte, vezetőjük, Jókai Mária pedig a koreográfiáért szintén 1. helyezést
kapott. Nem sokkal később a gömbaszögi országos fesztiválon léptek fel.
A tanulók 64 fát és sok virágot ültettek az iskola környékére, valamint
számos csemetét telepítettek a faiskolába. 1981-ben a magyar folklórcsoport
a rádióban szerepelt, V. Ackermanová pedig a nem-floklór tánccsoport vezetéséért
járási kitüntetést vehetett át. A járási lap beszámolt a Villő gyerekcsoport
sikeres szerepléséről a Kolonban rendezett járási folklórfesztiválon,
majd június végén Magyarországon is felléptek. A gyerekek élelmezését
beszállítással oldották meg. V. Ackermanová csoportja a járási fesztiválon
2. helyet szerzett, a magyar csoport a zselízi országos zemlén 3. lett,
az énekkar pedig ugyancsak bejutott az országos döntőbe. A következő tanévben
a Priateľ újság és a rádió is meglátogatta a magyar részleget. 1983-ban
a kilencéves alapiskolát áttranszformálták nyolcévesre. 1984-ban az óvodába
beszerelték a központi fűtést és sikeresen.befejezték a négy éve tartó
vízvezetéképítést is. 1985-ben a Villő megalakulásásnak 20. évfordulóját
műsoros programmal ünnepelték, majd valamivel később hasonlóan ünnepelte
15. évfordulóját az énekkar. A járási természetrajzi versenyen a gímesi
csoport 1. helyezést ért el, úgymint a következő évben is. Az iskolában
író-olvasó találkozó volt Čerethová-Gallovával, aki később is ellátogatott
az iskolába, valamint szovjet katonák is voltak itt, amiről a sajtó tudósított.
1985-ben az iskolát 550 diák látogatta, ebből 292 a környező községekből
járt ide. Az óvodások száma 60-ról 80-ra emelkedett.
1986-ban az óvoda mellett közlekedési gyakorlóparkot
hoztak létre. 1988/89-ben a Csemadok-ünnepek alkalmából Tóth Elemér író
látogatta meg az iskolát. Az iskola 8 roma tanulója az egyik nekik szervezett
járási versenyen 5. helyet szerzett. Az iskolaév végén a 60. életévét
betöltött igazgató nyugdíjba vonult. A következő év elején Dr. Ivan Röhman
lépett a helyébe.
A „bársonyos forradalom” kitörése után a
tanítók az igazgató engedélyével strájkba léptek, de továbbra is felügyeletet
gyakoroltak a tanulók felett. Megalakították a Tanítók Fórumát, elnöke
Daniela Depešová lett. Az iskolában a vezetőség demokratikus újraválasztására
került sor. Az igazgató bizalmat kapott, hasonlóképpen Dr. Eva Barboríková
igazgatóhelyettes is, a másik helyettes Dr. Šimek Viktor lett, aki ekkor
Kolonban tevékenykedett. Az igazgatói funkcióban való maradásnak formális
problémái adódtak, ami miatt kiterjedt levelezésre került sor a járási
és minisztériumi szervek között.
Az 1991/92-es tanévtől az iskola igazgatói
tisztségét Anna Röhmanová töltötte be. Az egyik tanuló az országos magyar
szavaló és kiejtési versenyen 1. helyet szerzett, egy évvel később a gyermekénnekkar
a járási verseny 1. helyezettje lett. 1993 március 12-én az iskolát író-olvasó-találkozó
keretén belül meglátogatta Ladislav Ťažký író. A gyerekfolklórcsoport
az országos seregszemlén 3. helyezetet szerzett, és 1994 január 21-én
szerepeltek a rádióban is. 1995 április 22-én a Föld Napja alkalmából
100 db fát és bokrot ültettek ki a tanulók az iskola körül. 1996 első
felében közhasznú munkában festették az iskolát.
Az 1996/97-es tanévben már Daniela Depešová
volt az új igazgató. 1997 május 20-án az énekkarok járási versenyén újra
a gímesi csoport nyert. Az 1997/98-as tanévben a szép magyar nyelv járási
győztese az iskola tanulója volt, aki bejutott az országos döntőbe. A
járási SONG idegennyelvű éneklésben is a gímesi iskola képviselői nyertek,
de kategóriájukat ők nyerték meg a következő tanévben is. 1998/99-ben
a szép magyar beszéd verseny járási fordulójában a gímesi iskola az első
helyen szerepelt. A csipkebogyó-eladásból fénymásolót és fűnyírógépet
vásároltak, valamint berendeztek egy kis tornatermet is.
Az 1999/2000-es tanév elejétől Dr. Eva Barboríková
lett az új igazgató. A tavaszi szünetben megoldották az iskola gázfűtését,
minden épületben külön kazánnal. A magyar tannyelvű osztályok tanulóinak
szülei az iskola kettéválását kezdeményezték a minisztériumban, amely
elutasító választ kaptak. A SONG német és angol kategóriáiban is a gímesiek
vitték el pálmát.
A Jelenček szlovák gyerekfolklórcsoprt ebben az évben ünnepelte megalakulásának
10. Évfordulóját. A Matica slovenská helyi alapszervezete mellett működött,
jelenleg kb. 30-35 tagja van, 6 és 14 éves kor között. Főleg bars megyei
gyermekjátékokat, népdalokat és mondókákat adnak elő. A környék, a régió
és Szlovákia seregszemléin, rendezvényein rendszeresen fellépnek. Jelen
voltak például a DFS Likava 2001 fesztiválon, Východnán, az Očová-i folklófesztiválon,
Csehországban Karlovy Vary-ban és Chomutovban, valamint Horvátországban
Našicé-ben.
Lehetetlen felsorolni minden olyan rendezvényt,
eseményt, amelyek az iskola fennállásának utolsó 10 évét fémjelezték.
Számtalan az eddig fel nem sorolt olyan verseny, melyeken sikeresen szerepeltek:
virágkötőverseny, angol nyelvi verseny, természettudományi versenyek,
Hviezdoslavov Kubínja-verseny, olimpiászok, vadászati-lövészeti versenyek
döntői, könnyű atlétikai versenyek, futball, tájékozódási futás, sakk,
szépség és szimpátia fiú- és lányválasztás, Sláviček, a Tábortúz ifjúsági
lap versenyei és sok-sok színdarab, szavalat, színpadi fellépés, melyeket
helyszűke miatt sajnos nem tudtunk hiánytalanul megemlíteni.
Az ilyen iskoláról a tollforgató csak a
legnagyobb tisztelettel tud írni. Köszönet a tanítók fáradozásának, a
tanulóknak, szülőknek, és mindenkinek, aki hozzájárult a tudás megszerzése
gímesi műhelyének virágzásához!